Skip to content

Ismertető a közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágításáról

A külföldi befektetések átvilágítására vonatkozó uniós szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy ellenőrizzék az EU-ba irányuló külföldi befektetéseket, valamint kezeljék a biztonságot vagy a közrendet fenyegető kockázatokat. Ezt a tagállamok a többi tagállammal és az Európai Bizottsággal együttműködésben valósítják meg.

Mik a közvetlen külföldi tőkebefektetések?

Közvetlen külföldi tőkebefektetésről (FDI) akkor beszélünk, ha a befektető tényleges részesedést szerez egy uniós vállalkozásban, vagy megszerzi az ellenőrzést felette. A közvetlen külföldi tőkebefektetés különbözik a portfólióbefektetéstől, amelynek esetében a befektető anélkül vásárolja meg valamely vállalat részvényeit, hogy részt venne annak irányításában vagy ellenőrzésében.

A nemzetközi kereskedelemhez hasonlóan a közvetlen külföldi tőkebefektetések is jellemzően hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, és elősegíthetik az áruk, szolgáltatások és a tőke határokon átnyúló áramlását.

Az EU-ba irányuló, valamint az EU-ból kifelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések

Különbséget tehetünk a beáramló és a kiáramló közvetlen külföldi tőkebefektetések között. Beáramló FDI-ről akkor beszélünk, amikor külföldi befektetők fektetnek be egy országban vagy régióban, míg kiáramló FDI-ről akkor, amikor a belföldi befektetők külföldi piacokon fektetnek be.

Az FDI-t jellemzően két fő mutatóval mérik: az állományokkal és az FDI-áramlásokkal.

Állományok

Az FDI-állományok pillanatképet adnak arról, hogy egy adott időpontban mekkora a külföldi befektetések állománya, bemutatva a teljes felhalmozott értéket.

A kiáramló FDI-állomány az uniós befektetők saját tőkéjének (valamely vállalkozásban fennálló tulajdonosi érdekeltségének) és a külföldi vállalatok számára nyújtott nettó hiteleinek az értéke.

A beáramló FDI-állomány a külföldi befektetők EU-beli székhellyel rendelkező vállalatokban tartott saját tőkéjének és az e vállalatok számára nyújtott nettó hiteleinek az értéke.

FDI-áramlások

Az FDI-áramlás a tőke mozgását jelző mutató, amely az új befektetések értékét mutatja egy adott időszakban. Tőketranzakciókból, a jövedelmek újrabefektetéséből és vállalatok közötti hitelügyletekből áll.

A befelé irányuló FDI-áramlás az EU-ba egy adott időszakban belépő új külföldi befektetések értéke.

A kifelé irányuló FDI-áramlás az uniós vállalatok által ugyanazon időszakban külföldön eszközölt befektetések értéke.

A közvetlen külföldi tőkebefektetések számokban

Az EU a világ legjelentősebb külföldi befektetője és a külföldi befektetések első számú globális célpontja.

2024 végére az EU-ból kifelé irányuló befektetések összértéke 12,34 billió EUR-t, az EU-ba irányuló befektetéseké pedig 10,59 billió EUR-t tett ki. Ezek az adatok az EU-n belüli befektetéseket is magukban foglalják (vagyis azokat az eseteket, amikor az egyik uniós országban honos vállalat egy másik uniós országban fektet be).

Ha csak a nem uniós országok befektetéseit vesszük figyelembe, akkor az EU-ból kifelé irányuló befektetések összértéke 9,31 billió EUR, míg az EU-ba irányuló befektetések összértéke 7,04 billió EUR.

Az EU-ba és a kifelé irányuló befektetések tekintetében is az öt legfontosabb partner a következő:

  • Egyesült Államok
  • Egyesült Királyság
  • Svájc
  • Kajmán-szigetek
  • Szingapúr
Szöveges változat

A nyolc legfontosabb FDI-célpontot bemutató alluviális diagram:

  • Egyesült Államok: 31%
  • Egyesült Királyság: 17,5%
  • Svájc: 8,9%
  • Kajmán-szigetek: 5%
  • Szingapúr: 3,9%
  • Bermuda: 3,5%
  • Kanada: 3,3%
  • Japán: 3,3%
Szöveges változat

A nyolc legfontosabb FDI-célpontot bemutató alluviális diagram:

  • Egyesült Államok: 28,7%
  • Egyesült Királyság: 19,5%
  • Svájc: 8,4%
  • Kajmán-szigetek: 3%
  • Szingapúr: 2,7%
  • Bermuda: 2,6%
  • Kanada: 2,6%
  • Japán: 2,5%

Különleges célú gazdasági egységek

A különleges célú gazdasági egység olyan jogi személy – például leányvállalat, holdingtársaság vagy finanszírozási eszköz –, amelyet egy országban elsősorban pénzügyi, adózási vagy szabályozási célból hoztak létre, nem pedig azért, hogy az tényleges gazdasági tevékenységet folytasson.

A különleges célú gazdasági egységek jelentős szerepet játszanak a közvetlen külföldi tőkebefektetések terén. 2024 végén a szóban forgó gazdasági egységek adták a külföldön tartott teljes uniós FDI-állomány 29%-át, valamint a világ többi része által az EU-ban tartott FDI-állomány 34%-át.

A befektetésekre vonatkozó uniós célkitűzések

Az EU a világ egyik legnyitottabb befektetési helyszíne, és koordinált politikát folytat a közvetlen külföldi tőkebefektetések terén. Az EU továbbá kereskedelmi megállapodásokba vagy különálló beruházási megállapodásokba foglalt, a befektetésekre vonatkozó szabályokat tárgyal meg és hajt végre.

Az EU befektetésekre vonatkozó politikájának fő céljai többek között a következők:

  • egyenlő versenyfeltételek biztosítása annak érdekében, hogy se az uniós, se a külföldi befektetőket ne érje megkülönböztetés vagy rossz bánásmód
  • az EU-ba irányuló befektetések lehetővé tétele a kiszámítható és átlátható üzleti környezet révén
  • a fenntartható fejlődést és az emberi jogoknak, valamint a munkaügyi és környezetvédelmi normáknak a tiszteletben tartását előmozdító befektetések ösztönzése

Az átvilágításra vonatkozó szabályok

A közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítására vonatkozóan az EU olyan szabályokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy ellenőrizzék az EU-ba irányuló külföldi befektetéseket, valamint kezeljék a biztonságot vagy a közrendet fenyegető kockázatokat. Ezt a többi tagállammal és az Európai Bizottsággal együttműködésben valósítják meg.

A külföldről érkező befektetésekkel kapcsolatban uniós szintű együttműködésre és információcserére van szükség, mivel az egyik tagállamban végrehajtott közvetlen külföldi tőkebefektetések biztonsági vagy a közrendet fenyegető kockázatokat jelenthetnek egy másik tagállamban, vagy akár az EU egészében.

A Tanács első alkalommal 2019. március 5-én fogadott el rendeletet a közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágításáról, és a szabályok 2020 októbere óta alkalmazandók. A rendelet többek között együttműködési mechanizmust hozott létre az egyes konkrét befektetésekkel kapcsolatos aggályok felvetésére és megvitatására, meghatározta a nemzeti szintű átvilágítási mechanizmusok követelményeit, továbbá lehetővé tette a Bizottság számára, hogy véleményeket bocsásson ki az olyan befektetésekről, amelyek több tagállam biztonságát is fenyegetik.

A Bizottság – a növekvő geopolitikai feszültségek és a technológiai fejlődés által támasztott kihívásokra való jobb reagálás, valamint az EU mint a világ egyik legnyitottabb befektetési helyszíneként betöltött pozíciójának megőrzése érdekében – 2024-ben javaslatot terjesztett elő a közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítására vonatkozó szabályok javítására irányulóan. Az új szabályok – amelyek 1200, a 2021–2024-es időszakban megvalósult közvetlen külföldi tőkebefektetés áttekintésén alapulnak –:

  • biztosítani fogják, hogy valamennyi tagállamban rendelkezésre álljon egy összehangoltabb nemzeti szabályokon alapuló átvilágítási mechanizmus
  • kiterjesztik majd az uniós átvilágítást a végső soron nem uniós országbeli magánszemélyek vagy vállalkozások irányítása alá tartozó uniós befektetők befektetéseire

A Tanács 2026 júniusában hivatalosan elfogadta a felülvizsgált rendeletet. Az új szabályok többek között meghatározzák azt a minimális ágazati alkalmazási kört, amelyben valamennyi tagállamnak át kell világítania a külföldi befektetéseket a következő területeken:

  • a kettős felhasználású termékek és katonai felszerelések
  • a hiperkritikus technológiák
  • a kritikus fontosságú nyersanyagok
  • az energetika, a közlekedés és a digitális infrastruktúra kritikus szervezetei
  • a választásokhoz kapcsolódó infrastruktúrák
  • a pénzügyi rendszer szervezeteinek limitált köre

Az új szabályok alkalmazása 18 hónappal a felülvizsgált rendelet hatálybalépését követően kezdődik.

A közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítására vonatkozó felülvizsgált szabályok azon uniós stratégia részét képezik, amely egyrészt arra irányul, hogy az EU megerősítse gazdasági biztonságát, másrészt pedig, hogy védje a stratégiai fontosságú ipari ágazatokat a külföldi befektetők azon befektetéseivel szemben, amelyek kockázatot jelentenek.

Legutóbbi frissítés: 2026. szeptember 8.